Minden díjlovagló feladat, a legalapvetőbbtől a Grand Prix szintűig, tartalmaz körön vagy volton való lovaglást. A látszat ellenére ennek a gyakorlatnak a helyes végrehajtása bonyolultabb lehet, mint gondolná, és megfelelő felkészülést kíván a lótól és a lovastól egyaránt. Érdemes dolgozni rajta, mert nagyon jó gyakorlat a hátaslovunk egyensúlyára és hajlítására. Ha tökélyre viszi, továbbléphet bonyolultabb figurákra, vagy elkezdheti például az oldaljárásokat. Ebben a cikkben tippeket adunk, mire figyeljen különösen, amikor elkezdi a körökön való munkát a lovával, és mit vesznek figyelembe ennek az elemnek a bírálatakor.
A kör és a volt — mi a különbség?
A kör és a volt között az egyetlen különbség az átmérőjük, és ezért is szokták összekeverni őket. A volt tíz méter vagy annál kisebb átmérőjű kör (rendszerint tíz, nyolc vagy hat méteres). A körök jóval nagyobbak, átmérőjük akár húsz méter is lehet. Mindkét elemnek azonos az alakja, és ugyanabban a pontban kezdjük és fejezzük be a végrehajtásukat. Kört és voltot bármelyik jármódban lehet lovagolni. Minél kisebb a kör, annál nehezebb helyesen végrehajtani, és annál nagyobb hajlítást és hajlékonyságot kíván a lótól. Ezért a lovunkkal nagy körökön kezdjük a munkát, és fokozatosan szűkítjük őket, amikor azt érezzük, hogy készen áll rá.
A lovas ülése és a segítségek használata körön
A helyesen lovagolt kör vagy volt szimmetrikus, és a végrehajtás során nem lesz sem kisebb, sem nagyobb. Ne feledje, hogy az átmérőtől függetlenül ez az elem nem tartalmaz sem sarkokat, sem egyeneseket (a ló végig a haladás irányába hajlítva marad). Az elem helyes végrehajtásához a lovasnak megfelelő testtartást kell felvennie, és érzékkel kell használnia a segítségeket.
Az első jelzés a lónak a hajlításra és a kör vagy volt megkezdésére a lovas nyeregbeli helyzetének megváltozása legyen. Ha a belső szárral kezdjük a hatást, könnyen okozhatjuk, hogy a ló túlzottan „bedől”, és elveszíti az egyensúlyát. Éppen ezért a szár mint segítség használata ebben az esetben másodlagos legyen, és csak megerősítésként alkalmazzuk olyankor, amikor a ló még nem reagál helyesen a többi, finomabb segítségre.
A lovas testtartása kör lovaglásakor a következő legyen:
- A belső vádli a hevedernél marad, fenntartva a lendületet és a ló belső hátulsó lábának alálépését, és jelezve neki a hajlítást
- A külső vádli kissé a heveder mögé kerül, megakadályozva a fartájék kiesését, és arra is ösztönzi a lovat, hogy tartsa az iramot
- A vállak kissé elfordulnak, és a haladás irányába néznek (a ló vállaival egy vonalban legyenek)
- Mindkét szár azonos magasságban, a ló marja fölött
- A belső szár finom jelzést ad a lónak a hajlításra
- A külső szár kiegyenlíti a belső hatását, és megakadályozza a túlzott hajlítást és a ló vállának kiesését (határoló hatás)
- A lovas belső csípője és belső ülőcsontja valamivel nagyobb terhelést kap.
Gyakori hiba a kör lovaglásakor, hogy a lovas egyenesen tartja a vállát, vagy éppen a haladással ellentétes irányba fordítja. Ez megnehezíti a lónak, hogy megtalálja az egyensúlyát, és helyesen hajtsa végre az elemet, mert a lovas súlya ilyenkor kifelé kerül.
Hogy a vállak megfelelő helyzetbe kerüljenek, képzelje el, merre néznének, ha csigalépcsőn menne felfelé. Arra is ügyeljen, hogy a belső csípő és ülőcsont csak valamivel legyen jobban terhelve, mint a külső megfelelőjük. Ez semmi esetre se okozzon ferdeséget a nyeregben vagy befelé dőlést. A csípő helyes terhelése segít stabilan tartani a belső vádlit a hevederen, és megerősíti a ló hajlítását a bordák magasságában.
A ló testtartása volton vagy körön
Ha már tudja, hogyan használja megfelelően a segítségeket, azt is tudnia kell, milyen hatást kell kifejteniük a lóra, és mikor tekinthetjük a gyakorlatot helyesen végrehajtottnak.
A ló természetes hajlama fordulóban, hogy befelé, a forduló irányába dönti a testét, ugyanakkor kifelé fordítja a fejét és a nyakát. A ló súlya ilyenkor az elejére kerül, ami — mint tudjuk — nem kívánatos. Éppen ezért a mi feladatunk kidolgozni a lóval a haladás irányába való megfelelő hajlítást és a hátulsó láb alálépését.
Hogy megértse, miből áll az ideális hajlítás, képzelje el, hogy felülről nézi a lovat. Egyenletes ívnek kell végigfutnia a ló testén, a tarkótól a nyakon és a gerincen át egészen a farok tövéig. Ez az ív annál szűkebb, a hajlítás pedig annál erősebb, minél kisebb körön dolgozunk.
Ha helyesen szeretné végrehajtani a gyakorlatot, hasznos lesz betűket vagy bóják kirakni, amelyekkel ellenőrizheti a figura szimmetriáját és alakját.
Mikor helyes a kör vagy a volt végrehajtása?
Néhány fontos dolgot vesznek figyelembe a díjlovagló versenyeken a kör vagy a volt végrehajtásának bírálatakor:
- A kör vagy a volt mérete — a figurának pontosan akkora átmérőjűnek kell lennie, amekkora a feladatban szerepel. Ebből tudja a bíró, hogy Ön képes irányítani a lovat
- A figura helyessége — a figura legyen szimmetrikus, vagyis kör, ne ovális. A körnek vagy voltnak pontosan a betűkkel jelölt helyen kell érintenie a falat
- Egyensúly és lendület — nagyon fontos, hogy a ló a figura végrehajtása közben ne veszítse el a ritmusát és az előrehaladás iránti készségét (és ne is gyorsítson)
- Hajlítás — a ló végig a haladás irányába van hajlítva. A hátulsó paták nyomának egybe kell esnie az elülsőkével. A váll bedőlése vagy a fartájék kiesése rontja az elem értékelését
- Az elem megkezdése és befejezése a megfelelő helyen — a legjobb az elemet a betű után két lépéssel kezdeni, és két lépéssel előtte befejezni.
