Mik a lónyírás előnyei és hátrányai?
Hacsak nem trópusi éghajlaton él, a téli lovaglás elválaszthatatlan eleme a ló téli szőrével való bajlódás. A lovak takarózásáról szóló szövegben már említettük ezt a természetes folyamatot, amelynek során hosszabb és sűrűbb szőr nő, és amelynek köszönhetően a lovak alkalmazkodnak a változó időjárási viszonyokhoz. Ha azonban télen sem szándékozik megszakítani az edzést, számolnia kell azzal, hogy a hátaslova téli szőre bizonyos gondokat is okozhat. Erre a válasz a lónyírás, amely az elmúlt években nagyon népszerűvé és a lovasok széles köre számára elérhetővé vált. Ebből a cikkből megtudhatja, mikor növelheti valóban a nyírás a lova kényelmét, és mikor nem szükséges. Azt is megtudja, mely szőröket ne nyírja semmilyen körülmények között, és mik a leggyakrabban alkalmazott nyírásfajták.
A lónyírás és a ló természete
Az egyik leggyakrabban használt érv a nyírás ellen az, hogy ellentétes a ló természetével. Nehéz nem egyetérteni ezzel az állítással, de érdemes ilyenkor feltenni magunknak a kérdést: valóban mindig a természetes megoldás a legjobb a lovamnak? Szinte soha nem találkozik olyan megoldással, amely univerzális, minden lónál azonos hatású. Ezért a nyírás (vagy bármi más, ami hatással lehet a lova jóllétére) megfontolásakor figyelembe kell vennie az egyéni adottságait és igényeit. Amikor eldönti, nyírja-e a lovat, a következőket kell figyelembe vennie:
- Az éghajlat, amelyben él, és az uralkodó időjárási viszonyok (hőmérséklet, páratartalom).
- A lova edzésének intenzitása és helyszíne (terep, fedett lovarda).
- A lova tartási körülményei (a nap 24 órájában a karámban áll, vagy inkább az idő nagy részét az istállóban tölti).
- A ló kora és általános kondíciója.
Az egészséges, jó kondícióban lévő ló, amely folyamatosan hozzáfér tömegtakarmányhoz, jól felkészült a télre, és hozzászokott a kint tartózkodáshoz, gond nélkül átvészeli a telet – gyakran még takaró nélkül is. A dús szőr és a bőr által kiválasztott, azt bezsírozó természetes olajok megfelelő védelmet adnak hidegben, esőben vagy hóban. Ha tehát a lova nyitott istállóban él, vagy az ideje nagy részét kint tölti, ráadásul télen nem dolgozik rendszeresen nyereg alatt, vagy például főleg könnyű kilovaglásokra megy, akkor nincs értelme megfosztani ettől a természetes védelemtől a szőr lenyírásával.
Ha viszont a lova a nap nagy részét az istállóban tölti, és Ön télen is rendszeresen szándékozik lovagolni (különösen fedett lovardában, ahol magasabb a hőmérséklet, mint kint), edzeni és versenyeken indulni, akkor a lova hosszú téli szőre bizonyos gondokat okozhat.
A ló téli szőre – valóban csak véd?
Ahogy már megállapítottuk, a téli szőr feladata, hogy megvédje a lovat a kedvezőtlen időjárási viszonyoktól, és megfelelő testhőmérsékletet tartson fenn azzal, hogy a bőr közelében megköti a felmelegedett levegő rétegét. El kell ismerni, hogy ezt a feladatot tökéletesen ellátja… egészen addig a pillanatig, amíg a ló el nem kezdi az intenzív nyereg alatti munkát. Megterhelés közben a hosszú szőr túlzott izzadást és túlmelegedést okoz.
Az esővel ellentétben, amikor a víz ritkán jut el a bőrig, és okoz lehűlést, az izzadság a bőrön keresztül kifelé jut, és azonnal megzavarja az egész hőszigetelő rendszert. Kutatások bizonyítják, hogy az izzadt ló körülbelül 20-szor gyorsabban veszít testhőt, mint a száraz.
Mint tudjuk, a ló egészségére nem maga a hideg jelenti a legnagyobb veszélyt, hanem éppen a nedves szőr – különösen szél vagy akár enyhe huzat mellett. Már a lovakat a karámban figyelve is észrevehetjük, hogy felhőszakadásban vagy hóviharban mozdulatlanul állnak, erősebb szélben viszont menedéket keresnek egymás között, a fák között, vagy elbújnak a mezei menedékekben.
Amikor tehát télen edzünk (intenzív edzésről beszélünk, amely során a ló izzad) hosszú szőrű lóval, számolnunk kell azzal, hogy sok időre lesz szükségünk ahhoz, hogy fokozatosan hagyjuk megszáradni a szőrét, és a teste visszatérjen a megfelelő hőmérsékletre. Ebben segíthet a szolárium, de nem minden központ rendelkezik ilyen felszereléssel. A gyakorlatban ez rendszerint nagyon hosszú edzés utáni sétáltatást és a takarók fokozatos cseréjét jelenti, hogy a ló lassan megszáradhasson, és ne érje hirtelen hőmérséklet-változás.
Lónyírás – mivel jár?
A megfelelően megválasztott nyírás biztosan nagyrészt megoldja az edzés közbeni túlmelegedés vagy az utána következő nagyon hosszú száradás gondját. Számolnunk kell azonban azzal, hogy a mi éghajlatunkon a nyírt lovat állandóan takaróznunk kell. Ez nemcsak a karámban töltött időre vonatkozik, hanem az istállóra is. Az igazság az, hogy ahhoz, hogy a lova mindig megfelelő hőmérsékletet tartson, elég tekintélyes takarógyűjteményre lesz szüksége. Az alapkészlet:
- Különböző vastagságú istállótakarók (vagy külön szigetelőréteg az istállótakaró alá).
- Polártakaró, amely szárítótakaróként is használható, vagy kifutótakaróként melegebb, és ami még fontosabb, szélcsendes és száraz napokon.
- Vízhatlan és szélálló kifutótakaró.
- Vesevédő takaró, amelyet különösen fagyos napokon adhat fel edzéshez.
Ne feledje, hogy a túlmelegedés legalább annyira (ha nem jobban) veszélyes a lovára, mint a lehűlés. Azzal, hogy megfosztja a természetes védelmétől és hőszabályozó rendszerétől – a szőrétől –, Önre hárul a felelősség, hogy változó körülmények között is megfelelő hőkényelmet biztosítson neki.
A tapintószőrök és a fülszőr nyírása – szabad ezt?
Mielőtt pontosan elmagyaráznánk, miért, már most megadhatjuk a választ erre a kérdésre, és ez: NEM!
Egyes lovaknak nagyon hosszú és jól látható tapintószőreik (más néven érzőszőreik) vannak az orrukon és a szemük körül. Egyes gazdák ezért – különösen versenyek előtt, amikor azt szeretnénk, hogy minden az utolsó gombig rendben legyen – kísértést érezhetnek arra, hogy levágják ezeket a szőröket. Ne feledjük azonban, hogy a tapintószőr nem közönséges szőr, és a szerepe meglehetősen összetett és pótolhatatlan. A tapintószőrökkel a ló érzékelni tudja az orrához közel lévő tárgyakat (a szeme ilyen közelről nem látja őket), és fel tudja mérni, milyen távolságra vannak. A szem körüli tapintószőrök segítenek a lovaknak például kikerülni az ágakat vagy más, a szemre veszélyes tárgyakat.
Ha megfosztjuk a lovat az érzőszőreitől, egyben a tapintás nagyon fontos részétől is megfosztjuk. Németországban például már 1998-ban betiltották a tapintószőrök eltávolítását, és e szabály be nem tartása a ló versenyből való kizárásával járhat. Hasonló a helyzet a ló fülében lévő szőrrel. Ennek feladata, hogy megvédje a ló fülét attól, hogy rovarok vagy más szennyeződés jusson be, és hogy védje a fül finom belsejét a napfénytől. Ha a lova füle nagyon „bozontos”, kissé megrövidítheti a szőrt – különösen azt, amely a fül külső széléről nő ki –, de jobb megoldás lehet (ha esztétikai szempontok is számítanak Önnek, különösen versenyeken), ha fülvédővel takarja el ezt.
Összefoglalva…
Nincs univerzális válasz arra a kérdésre, hogy nyírni kell-e a lovakat a téli szezonban; minden az egyéni körülményektől függ. Nagy egyszerűsítéssel így foglalható össze:
- Ha nem fér hozzá lovardához, a lova hozzászokott ahhoz, hogy a nap nagy részét kint töltse, és a téli munkája nem lesz intenzív (terepen való kilovaglás, könnyű lovaglás szabadtéri pályán), akkor a nyírás értelmetlennek tűnik.
- Ha az egész szezonban rendszeresen edzeni/versenyezni szándékozik, és az edzések fedett lovardában zajlanak majd, akkor megfontolhatja a teljes nyírást. Ilyenkor csak a nyereg alatti és néha a fejen lévő szőrt hagyják meg (különösen a nehezen nyírható lovaknál).
- Ha rendszeresen, főleg lovardában szándékozik lovagolni, és a lovának dús a szőre, akkor talán érdemes a „takarós” nyírást fontolóra vennie. Ilyenkor a nyakon, a lapockán és a törzs alsó részén nyírják le a szőrt, a faron, a lábakon, a törzs felső részén és a fejen pedig meghagyják. Ennek a nyírásnak egy változata a „nyomvonalas” nyírás is, amely úgy néz ki, mint a takarós, azzal a különbséggel, hogy a fejen és a nyak felső felén is meghagyják a szőrt. Ennek a megoldásnak köszönhetően a ló könnyebb munka során nem melegszik túl, és a legérzékenyebb zónákban részben védett marad.
